Minden jel arra mutat, hogy az 1929-33 közötti világválságnál is mélyebb és talán tartósabb válsággal nézünk szembe. A válság előrehaladásával egyre több kártyavár omlik össze, s derül ki, hogy korábban megalapozottnak gondolt fejlődési modellek álpénzre alapozott kártyavárak. Sajnos, Magyarország is elhibázott politikát folytatott. A gazdasági fellendülés éveiben ahelyett, hogy eladósodottságát csökkentette volna, növelte azt, s ráadásul az MNB hibás kamatpolitikája hozzájárult, ahhoz, hogy Magyarország is beleesett abba a csapdába, hogy devizában adósodtak el a magyar állampolgárok és vállalatok, miközben forintban kapják meg jövedelmüket. Magyarország, s velünk együtt az egész régió, kettős válsággal néz szembe. Nem elég megküzdenie a világgazdasági válság újabb szakaszával, amikor is a fogyasztás visszaesése bedönti az export orientált iparát, amire fejlődési modelljét alapozta, hanem az a veszély fenyegeti, hogy megismétli a fejlődő világra jellemző tipikus bank és valutaválságot, amit a devizában felvett hitelek tömeges beomlása okoz. A két válság egybeesése óriási szociális válság és államcsőd szakadékába lökhet bennünket.
Az elmúlt harminc év során a volt Nyugat-Európa és Közép-Kelet Európa kibogozhatatlanul összefonódott. A mi összeomlásunk immár az ő bajaikat is tetézi. S ezt ők is tudják. Közép-Kelet Európában jelenlevő nagybankok összefogtak, hogy az ECB segítségét kérjék a válság elkerülésére. Korábbi írásomban azt javasoltam, hogy azonnal Közép-Kelet Európai összefogásra van szükség – nem az orosz medve ellen – hanem a pénzügyi válság ellen. A bankok már rájöttek erre. Azonnali szükség van politikai támogatás megadására a bankoknak, ahhoz hogy az egész régióra érvényes megoldás alakuljon ki, hogyan lehet a deviza alapú hiteleket nemzeti devizákra átváltani – olyan módon, hogy ez tömegesen megtörténjen. Mielőtt arra sorsra jutunk mint Mexikó, Argentína, Indonézia…
