Véget ért a világgazdaság egy korszaka. A régi szétomlásának és új korszak kezdetének fajdalmas korszakába értünk. A világban is és Magyarországon is a válság jelenségek egyre torlódnak. Ma már egyértelmű az export és az ipar összeomlása, a forint gyengülésének várható negatív hatásainak kibontakozása, a reálgazdasági recesszió válsággá mélyülése, amit szociális válság fog követni. Úgy tűnik, a kormány még mindig nincs tisztában a válság elmélyülésének mértékével, s emiatt nem képes innovatív koncepció váltásra. Az ügyek kissé másként való vitele nem alkalmas a válság hatásainak enyhítésére.
A Gyurcsány kormány – mint mindig – zseniális pillanatnyi válság kezelésben, s a politikai krízisek átvészelésében, de – mint mindig – alkalmatlannak bizonyult az ország hosszú távú jövője szempontjából fontos stratégiai döntések meghozatalára és következetes végig vitelére.
A közvélemény-kutatási adatok egyértelmű trendje és a ferencvárosi időközi választások azzal egybeeső eredménye azt mutatja, illúzió abban hinnie a szocialista pártnak, hogy még megfordíthatja a 2010-es választások eredményét. A világgazdaság összeomlása folyamatában nem reális számítás, hogy a kormány képes lesz fékezni a magyar gazdaság válságát, s ennek eredményeképpen képes lesz megfordítani a jelenlegi választói hangulatot. Gyurcsány Ferenc nincs abban a pozícióban, mint Gordon Brown, aki az angol gazdaság tekintélyére alapozva soha nem látott költségvetési költekezéssel próbálja lefékezni a válságot, s ezzel megmenteni pártja számára a következő választásokat (hogy aztán ismét kormányfőként próbálja elhárítani a saját maga által a mértéktelen költségvetési költekezéssel okozott özönvizet). A szegény, eladósodott és kiszolgáltatott Magyarország esetében az MSZP helyzete a gazdasági és szociális helyzet romlásával csak egyre rosszabb lesz. Ahogy korábbi írásomban már felvetettem, annak van inkább esélye, hogy az MSZP 2010-re teljesen el fogja veszteni még megmaradt hitelét, s ami lehetetlenné teszi akár évtizedekre is, hogy ismét kormánypozícióra emelkedjen.
Stratégiai fordulatra van szűkség, az ország rövid távú összeomlásának elkerülése és a mérhetetlen mennyiségű személyes tragédiák számának csökkentése, az ország hosszú távú versenyképességének biztosítása érdekében. A kormány eddigi tevékenysége nem sok reményt kelt, hogy erre képes lenne. Ennek feltétele lenne a kormány átalakulása. Új szemléletű, az elkövetett hibák elkendőzésében nem érdekelt, a belső érdekcsatákban eddig kialakított kompromisszumok által nem kötött személyekre.
Ennek az esélye minimális. Az nyilvánvaló, hogy nincs más személy, aki képes lenne Gyurcsány helyettesítésére az MSZP és a kormány élén. Az előrehozott választások reménye irreális. Gyurcsány Ferenc elég ügyes ahhoz, hogy a 2006-os választások nyomán kialakult parlamenti erőegyensúly fenntartásával 2010-ig kormányon maradjon. S Gyurcsány Ferenc személyi ambícióin is túl, óriási anyagi érdekei fűződnek a hatalom mindenáron való megtartásához az MSZP-nek, az MSZP kádereinek és a párt mögött álló gazdasági érdekköröknek.
A szakadék szélén nincs más választása Gyurcsánynak, mint magának kell megpróbálnia Churchillhez hasonlóvá válnia. Ennek egyik feltétele, s talán a könnyebb, a rövid távú kompromisszumok kötésének művészete mellé meg kell próbálnia jellemét megacélosítani, s kőszikla keménységével kitartani a szükséges lépések mellett. A másik feltétel, a nehezebb, a politikai kultúra váltás. A politikai kultúra váltás keretében véglegesen le kell számolni a populizmussal, a nem fog (annyira) fájni, a bársonyos válságelhárítás illúziójával, azzal, hogy az MSZP számára hagyományosan fontos rétegek fokozottabb védelmével „megvásárolható” a 2010-es választás. A populizmus versenyét úgyse lehet megnyerni Orbán Viktor vezette Fidesszel szemben s a romló gazdasági feltételek mellett irreális abban bízni, hogy állami pénzek átcsoportosításával tömegesen lehet támogatást szerezni. A tét ma annak a hitelességnek a megszerzése, hogy a kormány képes egy új korszakra előkészíteni az országot, amely egyben esetleg csökkenti a válság mélységét.
Végre itt az ideje, hogy Gyurcsány Ferenc a Parlamentben az ország nyilvánossága elé álljon, s kérje az ország együttműködését abban, hogy rendbe lehessen tenni a dolgokat. Fel kell állítani egy gazdasági „háborús” kabinetet, amely mögött egy rendszeresen működő, a politikai paletta minden oldalát képviselő szakértőkből és a mérvadó munkáltatói szervezetek, gazdasági érdekképviseletek és szakszervezetek első számú képviselőiből álló, rendszeresen működő reform-bizottság áll, s amely az eddig felhalmozott szakértői anyagokra és szakértői tudásra halmozva területről területre kidolgozza a szükséges lépéseket a gazdaság rendbetételére, s a rettenetesen szétaprózott, hatékonytalan, rosszul működő, de a tágabb értelemben vett politikai vezető-rétegnek megélhetést és anyagi haszonszerzést biztosító állami és fél állami intézményrendszer reformjára.
Na jó. Ideje álmaimból felébrednem, s saját munkámra koncentrálni.
